Dave Gahan a Depeche Mode énekese egy feldolgozásalbumot készített, amelyen kedvenc előadói, például Bob Dylan és Neil Young dalait dolgozta fel.
Dave Gahan soha nem volt termékeny dalszerző, a zenekari társ, Martin Gore vállalta inkább a legtöbb felelősséget a Depeche Mode számára. A zenekaron kívül Gahan elsősorban szólókarrierjét használta arra, hogy megmutassa dalszerzői képességeit, de azt is eszközként használta hősei tiszteletére.
Gahan 2021-ben úgy döntött, hogy kizárólag feldolgozásokat rögzít a The Soulsavers nevű mellékprojektjének harmadik albumához. A Depeche Mode frontembere a The Guardian-nek adott interjúban részletezte, miért készült már fel alaposan egy feldolgozásalbum elkészítésére.
“Már 40 éve énekelem Martin [Gore] dalait [a Depeche Mode-ban], szóval már megcsináltam a házi feladatomat [nevet]. Az évek során - nem az elejétől fogva - ez egy dolog lett, hogy meghallom a dalt, meghallom Martin szavait, dallamait, aztán dolgozom a dalon, mielőtt másnap visszamennék egy javasolt kulcscserével vagy tempóval vagy hangszereléssel vagy bármi mással” - mondta a zenekar kreatív folyamatáról.
Az album megfelelően az Imposter címet kapta, és lehetővé tette Gahan számára, hogy saját csavart adjon néhány örök kedvenc dalához, beleértve Bob Dylan és Neil Young feldolgozásait. Azonban a lemez legmeglepőbb beismerése a “Smile” feldolgozása, amelyet Charlie Chaplin írt társszerzőként a Modern Times című filmjéhez, és amelyhez később Nat King Cole írt dalszöveget.
Meglepő módon Chaplin az egyik legnagyobb hőse Gahannak, aki a New Zealand-i RNZ kiadványnak elmondta: “Számomra Charlie Chaplin volt a végső álarcos. Amikor kisgyerek voltam, egy időre megszállottja voltam. Néztem őt és az arckifejezéseit. Mindent tudott csinálni, és ő volt az igazi előadó, aki nem használt szavakat.”
Folytatta: “Még ma sem tudnék sokat mondani róla, de ez nem számított az univerzális vonzereje miatt. Azonosultunk Charlie Chaplinnel. Mindannyian azonosulunk ezzel a személlyel.”
Érdekes módon Gahan a “Not Dark Yet” című dalt választotta Dylan repertoárjából, amely meglepő választás, és a 1997-es Time Out Of Mind albumán szerepel. Azért választotta ezt a dalt, mert a Forbes-nak elmondta: “Dylant nagyon óvatosan kell választani. És ő volt talán a legnehezebb, hogy kiűzzem az elmémből Dylan szóhasználatát és azt, ahogyan saját dalait értelmezi abban a kissé szarkasztikus stílusban.”
A lemezen Gahan úgy döntött, hogy feldolgozza PJ Harvey “The Desperate Kingdom Of Love” és Neil Young “A Man Needs A Maid” című dalait is. Ráadásul mindkét előadó felvette vele a kapcsolatot, hogy kifejezzék örömüket a feldolgozás miatt. “Igen, kapunk visszajelzéseket. PJ Harvey és Neil Young, valamint Dylan táborából is. Megkaptuk az engedélyt, azt, hogy ?Igen. Hű, nagyszerű verzió. Nagyszerű értelmezés.? Ez nagyon kedves volt” - magyarázta.
További figyelemre méltó dalok, amelyeket Gahan kedvencként tart számon és a kiadványon is szerepelnek, az Elvis Presley által népszerűsített “Always On My Mind” és Mark Lanegan “Strange Religion” című dala.
Összességében a dalok, amelyekhez Gahan vonzódik, feltáró képet festenek érzékenységéről. Van egy melankólia szál Dylan “Not Dark Yet”, Neil Young “A Man Needs A Maid” és Chaplin “Smile” című dalaiban, mindegyik a sebezhetőséggel küzd a megkomponált külső mögött. Nem bombasztikus showdarabok, hanem befelé forduló elmélkedések a törékenységről, kétségekről és kitartásról, olyan témák, amelyek régóta körüllengik Gahan saját nyilvános történetét.
Egy olyan énekes számára, aki évtizedekig értelmezte Martin Gore introspektív írásait, érthető, hogy olyan anyagokhoz vonzódik, amelyek csendes érzelmi súlyban gazdagok. Gahan talán nem a Depeche Mode fő dalszerzője, de hangja mindig is az érzelem közvetítője volt. Azok a dalok, amelyeket saját idejében választ énekelni, egy olyan előadót sugallnak, aki kevésbé érdeklődik a látványosság iránt, mint az őszinteség iránt, valakit, aki felismeri a közös emberiséget az általa tisztelt szerzőkben.
Lásd alább a gondosan összeállított válogatás dalait, amelyek nélkül nem tudna élni.
