Végre itt a várva várt album, az első 60 perc után fülessel a fejemen írom ezeket a sorokat.
Tipikus Alan Wilder, habár kevésbé elektronikus hangzás (vagy csak jól van burkolva). Rengeteg gitár, a dobok szinte végig élők. Itt-ott ismerős hangminták. Komor, de inkább csak blues-os hangzás. A Liquid „sötétebb” volt. Többszöri meghallgatást igényel. Sok helyen filmzene feeling. A dalok részletei akár különálló számok is lehetnének. A hét szám, kitesz kb. 21-et. 
Az 5000 Years végéről az Amerikai Észak-Dél polgárháború képe villan be. A férfihang szépen rezonál, a női viszont jobban bejönne (lévén férfi voltom), de sajnos úgy emlékszem, csak 1 külön dala van a hölgynek, az Allelujah. Ennek a vége a SOFAD-ra hajaz, legalább is, ami a hangmintákat illeti. Egy teljes egészet alkot az album, de a borítókhoz mi köze, az még rejtély marad… ;) Valószínűleg a szövegekbe kellene jobban elmerülni.
Összességében, első hallgatás után: Kellemesen összetett zene, Alanhoz méltóan komplex, mégis kellemes. Remek remixeket hallok magamban. Kicsit több elektrót vártam, lehet, hogy ez a remixekre vár majd. Viszont nem fárasztott ki az első hallgatás, mert már pörög is a második kör.
Kedvcsinálónak: Allelujah 2:30-tól, mint egy In Your Room mix…
