Zene a tömegeknek – nem hiszem.

Ezzel a címmel jelent meg egy interjúnak induló cikk Alan Wilderrel. Az interjúból végül egy nyílt levél kerekedett.

Alan a jelenkorban uralkodó, iparosodó zenei gépezetről beszél, ahol minden művészi és minőségi szempont a háttérbe szorul, az anyagi haszon reményében. Szóba kerül a MUTE – és vele együtt sok üzletileg nem sikeres projekt – bizonytalan jövője az EMI csoporton belül, valamint néhány ellenpélda is. Ezek közé tartozik a Prey kislemez Oroszországban kiadott CD verziója is, ami szinte az utolsó rezdülésig rajongók odaadó munkájának gyümölcse. Rajongók szervezték a marketing körutat, rajongók nyomására jöhetett létre a CD, rajongók szervezték a gyártási folyamatot – a kiadó jóváhagyásával, rajongók szervezték az online terjesztést, rajongók készítették a 28 oldalas bookletet, rajongók készítettek videót, a ZENÉSZ készítétte a zenét (a saját stúdiójában), aki saját maga tervezi honlapját, amit egy odaadó webmester ingyen fejleszt, a zenész és a rajongók szervezték az online marketing kampányt, promóciót és támogatást. Mindezt a zene és a művész iránt érzett elhivatottságból! Itt tehetjük fel a kérdést: és mit csinál a kiadó?...

Mindenképp elgondolkodtató olvasmány!

Az angol cikk itt olvasható: Side-Line