Én utoljára az ultra albumnal éreztem valami hasonlót azt a kimondhatatlan érzést amikor a várakozás után a kapott anyag valahogy beléd szívódik és ott marad…mint a barrel of a gun a the love thieves, az it’s no good…
Azóta csak a várakozás volt meg és valami enyhe érzelmi kiábrándultság…jók voltak a számok de nem ívódtak belém…
az is igaz, hogy a témák 10 évet késnek nálam kb…mert Ők 10 évvel idősebbek, így az exciter albummal is nemrég találtunk egymásra újra..
ez egy nagyon jó szám és valóban a sofad éra része lehetne…az ének is hasonló...de az ultra is megjelenik benne nekem…a violator meg nem (a 2 szám alapján).. pedig Martin ehhez hasonlította.. a sofad mellett..
De már most jobb mint a sotu…
|