A harmadik klip a Corbijn-féle fekete-fehér Strange-érából. A Never Let Me Down Again folytatása. A karambol után Dave autóját elszállítják, Dave pedig mankóval baktatva folytatja az utat. Hamarosan viszont jön egy nő motoron, aki felveszi Dave-et, aki ettől egyből el is dobja a mankókat. Útjuk egy kissé félelmetes városba vezet (természetesen a korszak emblematikus alulról mutatott hangszórói árnyékában), ahol egy hotelben szállnak meg (Martin, Alan és Andy a hotel előtt zenélget). Később Andy egy nagy szerencsekereket megpörget Dave-éknek, és a 69-es szám jön ki. Dave és a lány eltűnik, majd mikor újra előtűnnek, Dave-nek már kackiás, spanyolos bajsza van. A klip záró jeleneteiben a fiatal pár táncolni kezd a sötét, macskaköves utcákon. A korszak többi klipjeihez hasonlóan atmoszférikus, ám azoknál kevésbé ötletes klip.
Mert kevésbé “történnek” benne az események, mint pl. a Never Let Me Down Again klipjében. Motoroznak, megjönnek egy városba, aztán szerencsekerék, tánc. Ennél ötletesebb megoldások is voltak ebben a korszakban. Persze ez is egy jó klip, de túl erős a mezőny:)
Nekem a fekete-fehér színmegoldás is tetszik,érzékelteti a hatást:)
Az öreg bácsi megnyalja a szája szélét ,és erősen rászegeződik a kamera:)Jó... nem mondom
Ez a dal is szép,jópofa,hogy feketefe-fehérben vették fel a videót,és ,hogy az öltözködés,meg minden olyan régies 60-as évek beli szerintem,szeretem ezt a dalt!