Egy nosztalgikus interjúval szeretnénk gyarapítani videóink kínálatát. Mégpedig talán az egyik legérdekesebb Magyarországon készült interjúval, melyet 1993-ban Bochkor Gábor készített a csapattal, a Magyar Televízió Világ-SZTÁROCK című műsorában. Az interjú közvetlenül a koncert előtt pár órával készült, átirata már jó ideje olvasható portálunkon. Sokak kérésére (a FREESTATE.hu 2. születésnapja alkalmából) most elérhető online.
Ez a videó vissza idézi bennem tini-éveimet,13-éves vóltam.A legjobban ennek a videónak a végét szeretem,amikor MARTIN és ANDY csak elköszönnek,egyedül ALAN az aki kezet fog Bocskor-ral,és mosolyogva egy minden okét mutat.Ez nagyon sziven ütött,nagyon tetszik ez a végtelenül emberi gesztusa Alan-nek!!!!Olyan vólt ,mintha nekem tette vólna ezt a gesztust.Nagyon jól esett ezt látni tőle,váratlanul ért.Csupa sziv ember!!!!!!
Hjjjajjj, micsoda emlékek…
15 éves voltam, málnát szedtem, hogy legyen pénzem. Na persze ülőre csak, de azért bemásztunk a kerítésen a küzdőtérre. Már csak azért is jó volt, mert akkoriban nem volt ilyen agyrém, hogy kiemelt állóhely, és le van választva a tömeg kordonokkal. Az előzenekar borzalom volt, Lenny Kravitz feldolgozást játszott, nem is értem mit keresett ott. Viszont akkoriban fel lehetett ismerni, ki jön a koncertre a külsejéről. Manapság már nem igazán. A koncert fenomenális volt, és az első az életemben. No meg az első sorokban álltunk…
A Condemnation video-ját Göd mellett, Bócsán forgatták.
Íme a jegyem: Jegy
Milyen jó ez! És az is amiket írtatok! Én tuti, hogy láttam a tévében akkor ezt az adást, mindig néztem. Hazudok, ha azt mondom biztosan emlékszem de láttam tudom! Én még nagyon gyerek akkor…Martint imádtam, a szöszi nagy haja miatt főleg! Ezek nagyon jó idők lehettek bárcsak tudtam volna már úgy átélni. Azért hálás vagyok nekik, hogy a jelenben ott lehettem!
Én éppen a depeche mode-os haveromék bicskei nyaralójában voltam 1 hétig, onnan vonatoztunk fel…érdekes (más) világ volt.
A Blaha mekiben találkoztunk a többiekkel, onnan pedig villamos.
Az új albumról csak az IFY-t + a WIMS-t ismertem, el sem megyek, ha nem hívnak.
Nekem ez volt az első alkalom, amikor találkoztam a DM rajongással, a “fekete sereggel”... ;) A PeCsába is csupán ettől kezdve jártam, rendszeresen pedig csak a 95-ös Eu Fan Convantion óta (Populär koncert).
16 évesen két hétig kukoricát címereztem a szombathelyi középiskolásokkal Bólyban (Baranya megye). A munkámért akkor 3.500 Ft.-ot kerestem. Természetesen tudatosan a koncertre gyűjtöttem. A jegyre (aszem 1.600 Ft.), utazásra, étkezésre elég is volt.
A koncert napján reggel 6 órakor indultunk a szombathelyi vasútállomásról a Savaria gyorsvonattal. Már indulás elött fekete ruhás fiatalok tucatjai szálltak fel a vonatra. A kalauz meg is kérdezte: “Ti is a depes koncertre mentek?”. Szombathely-Veszprém-Székesfehérvár. Mire Budapestre értünk a vonat feketébe öltözött.
Délben már ott sorakoztunk a bejáratnál, hogy az elsők között lépjünk a küzdőtérre. 14 órakor elkezdődött az őrület, a több száz várakozó fanatikus beengedése. A rendezők vízes palackokból locsolták a szinpad elött várakozó tömeget, mely estére több ezresre nőtt. Életünk első (és nem utolsó) depeche mode koncertje hatalmas élmény volt! A mai napig emlegetjük.
...zizegek-bizegek kívül-belül, ahogy olvaslak benneteket…
Mindig újra fel lehet őket fedezni a kezdetektől napjainkig… csodás!
Nem lehet megunni róluk beszélni!
Én Balatonon dolgoztam és mivel egy hónappal korábban már voltam a bécsi koncerten, nem terveztem a pesti bulit, de sikerült szabadnapot kérnem, gyorsan telefon bátyámnak, hogy vegye meg a jegyet. Mai napig verném a fejemet a falba ha kimaradt volna az életemből. Már a hajnali vonattal feljöttem és kb 10-kor már ott álltunk. Végig első sor a korlátnál!
Mi 00:00-kor indultunk vonattal Szlovákiából, reggel 8-ra értünk Pestre, 10-re a stadionhoz (gyalog a Keletitől), estig ott szobroztunk, én a Behind The Wheel-ig bírtam (reménykedtem, hogy lassú dal jön), aztán menekülés ki. A Halo-nál voltam a toronynál (technikát lesni). Az I Feel You-ra jutottam újra előre. Kétszer estem el a tömegnyomorban, amikor összezárult a világ felettem és mindenfelé csak lábak voltak. Szerencsére gyorsan felszínre jöttem újra. Egyébként mindenki a füvet borító PVC sávok miatt bukdácsolt. Abban a nyomorban, ha valaki megbotlott, egy tucat ember bukott vele. Utána gyalog ki a Kelitihez, megint vonattal haza, átszállás Hatvan-ban (vagy 3 órát várni kellett). Délre értünk haza. Ja és 60 kilométert bicikliztünk Ózdra a jegyekért (megrendelni és készhezvenni), szüleim nem engedtek, szöknöm kellett. Én akkor 16 éves voltam.
Kb. 40 fok volt aznap,azt hiszem 6 óra körül engették be a Masses-t.Ragaszkodtunk az első sorok egyikéhez a küzdőtéren ,mire elkezdődött a koncert teljesen kész voltam 3 dal után kihúztak a biztonságiak. Orvosi sátor plussz ásványvíz.és minden oké volt.A lány aki velem volt addig sem bírta,a koncert után találkoztam csak vele. 14 éves voltam
Ez már az Európai szakasz vége volt, gondjai voltak a hangjával, tiltott volt neki a beszéd! Csak az MTV-nek adott interjút, szintén Budapesten, lásd. MTV Rockumentary.
Arról a későbbi interjúkban is beszélt Dave, hogy milyen gáz volt így zenetanár nélkül, hangszál bemelegítés nélkül koncertezni, ihatta a sok szteroidot a koncertek előtt (lásd 101). Ma már pár szimpla hanggyakorlattal megoldja (lásd. PTA, In The Studio, acéltüdő).
