Nem, nem a Nyírő Gyula Kórház hírhedt ápolónőjére kívántam a címben utalni, hanem a depeCHe MODE-ra, akiknek legutóbbi albumát (Playing The Angel) díszíti ez az Anton Corbijn által kreált furcsa angyal-figura.

De nem csak a lemezborítón köszönt vissza, mint díszítő-elem, hanem - immáron másodszor - a koncertszínpadon is. Ezúttal a Puskás Ferenc Stadionban láttuk vendégül a szinti-pop koronázatlan királyait, akik ugyan néha komoly rockzenei erényeket is megcsillantanak, mégis inkább ez a titulus jár ki nekik.

Június 12-én közel 40.000 fős közönség előtt lépett fel az egyik legnépszerűbb kult-zenekar, akik természetesen ismét hozták a tőlük megszokott formájukat. A Touring The Angel koncertkörút tavaszi / nyári szakaszán egy felfrissített setlist-tel, és két nagyszerű előzenekar kíséretében léptek színpadra Budapesten.

A bemelegítést Yonderboi kezdte, akit a Zagar, és a Heaven Street Seven oszlopos tagjai támogattak élőben. Korrekt kis műsort hallhattunk tőlük, és talán le sem esett a külföldről Magyarországra látogató rajongóknak, hogy itthoni előadók munkálkodnak a színpadon. Ez rájuk nézve dicsőség, a hazai média számára pedig, szégyen, hogy ennyire kevés szó esik ezekről a tehetséges zenészekről.

Őket követte a Placebo, akik rendesen beleadtak apait-anyait a koncertjükbe, és meg is mozgatták a közönség nagy részét. Brian Molko rendkívül szuggesztív személyiség és élőben is nagyon jól szólt a produkciójuk. A Kate Bush-átiratuk (Running Up That Hill) különösen jól esett. Az augusztusi Sziget-koncertjükhöz mindenképpen kedvet csinált, amit hétfőn este láttam-hallottam tőlük.

Ebbe a felfokozott hangulatba érkezett a depeCHe MODE, és velük együtt - sajnos - az eső is. A Pain That I’m Used To - ez nem csak a nyitó szám címe, hanem ez jutott eszembe az időjárásról is, hiszen 2001-ben ugyanígy áztunk-fáztunk a Kisstadionban.

No de sebaj, Suffer Well - hogy stílszerűen folytassam, hiszen ezt a kis kellemetlenséget mindenki lelkesen vállalta, és hamarosan az idő is megkönyörült rajtunk, mert kb. fél óra múlva el is állt a zuhé.

Egy rövid lírai blokk Martin prezentálásában a koncert közepén, és a végén, ezt leszámítva pedig, permanens tombolás, Dave vezényletével. Ismét volt Reach Out & Touch Faith kiáltás, és karlengetés a Never Let Me Down-nál - ezek nélkül már gyakorlatilag elképzelhetetlen egy depeCHe MODE koncert. De hiszen ezért (is) zarándokolt ki az a sok ember a Puskás Ferenc Stadionba, ezért a közösségi élményért, amitől jó depeCHe MODE rajongónak lenni.

Hab volt még a tortán a Leave In Silence lecsupaszított változata á la Martin, és a Photographic, amire már évek óta rendületlenül pogózik a depeCHe MODE klubok közönsége, és most, több mint 20 év után, ismét felcsendült ez a szám élőben, Budapesten.

Mindent összevetve, egy jó hangulatú koncertet nyomtak a fiúk, amit ezúttal legálisan is felidézhet majd CD-ről mindenki, aki megrendeli a Live Here Now által készített felvételt. A koncert DVD valamikor szeptemberben várható.

Szerző: © Janurik János - www.zenevilag.net