Pete, az Empty World 3 honlap munkatársa mikrofonvégre kapta Dave Mccrakent, a Playing the Angel programozóját, s az albumról, a rajongásról s sok egyébről faggatta.
Mielőtt még együtt dolgoztatok volna, mi volt a véleményed a depeCHe MODE-ról?
Azt gondoltam, hogy átkozottul zseniálisak. Nagy rajongójuk vagyok.
Volt valami különleges oka annak, hogy felkérést kaptál?
Programozóként Richard Morris rendszeresen dolgozott Ben Hillierrel jó néhány lemez kapcsán… Csak azért alakult így, mert én inkább zeneszerzős alkat vagyok. A depeCHe MODE- lemezek programozása mindig igazán elsőrendű volt, a számaik szinte „dallamban úsznak”, és eléggé otthon vagyok a diszkográfiájukban is – mint említettem, rajongok értük.
Ezt nem is tudtam rólad…
De, de, ez így van…! Martin és Dave nagyon különbözőképpen írják a dalaikat, ezért a kettejük munkáját kellett depeCHe MODE-hangzással felruháznom.
Hogy fogadták az ötleteidet a bandatagok?
„Csuklóból” senki ötletét sem vetettük el, az általuk teremtett környezet ideális volt, elmaradtak a nagy „egocentrikus kirohanások” is, mindenki azonos cél érdekében dolgozott.
Mennyire múlott rajtad, hogy mely Dave-számok kerüljenek fel a lemezre?
Nem az volt a lényeg, hogy a legjobb dalt válasszuk ki, hanem az, hogy az adott illeszkedjék a lemez koncepciójába. Van egy dal – mi csak „Everything”-nek hívtuk –, mi is a címe?
Az I Want It All-ra gondolsz?
Az az! Hirtelen azt hittem, írtak egy másik dalt, hiszen más lett a címe, de a dallamát tekintve illett az album egészéhez, annak ellenére, hogy voltak ennél jobb dalok is a „fiókban”.
Mi lesz a sorsa a többi Dave-szerzeménynek?
Kérdezd meg Dave-től, nála vannak… Két dalt igazán nagyon kedvelt.
Melyik volt számodra a legnagyobb kihívást jelentő része az album elkészítésének?
Az I Want It All nagy kihívás volt, mert egy Dave Gahan-dalból depeCHe MODE-dalt kellett varázsolni.
A vele készített interjúban Ben Hillier azt mondta, hogy az A Pain That I’m Used To-val igencsak meggyűlt a baja…
Igen, ezzel a dallal tényleg sokat szórakoztunk. A refrén briliáns, de a versszakok valahogy nem sikerültek ennyire jól. Rengetegféleképpen felvettük ezeket a részeket, szóval nyugodt szívvel egyetérthetek vele abban, hogy jól megszenvedünk vele. Hasonlóképpen jártam a The Darkest Star c. dallal, mert ott végig zongoráznom kellett…
Számtalanszor elhangzott már, hogy Fletch a dM zenéjéhez nem sokat tesz hozzá. Te hogy látod? Belead apait-anyait?
Fletch napi 24 órában, egy héten keresztül más sem mond, csak annyit, hogy: „Ennek így meg így kell lennie”.
Most akkor basszusgitározott vagy sem?
De igen – a kezébe nyomtuk a hangszert, és ráparancsoltunk: „Akkor játsszad te!” Ettől kb. egy órára le is csendesedett. Az ő érdeme abban mérhető, hogy ez nem egy túl rockos, és nem egy túl avantgarde hangzású lemez.
Azáltal, hogy együtt dolgoztatok, megváltozott a róluk kialakított véleményed?
Igen, imádnivaló emberek. Évek óta nem dolgozhattam ennyire kellemes közegben, köszönhetően a humoruknak.
Mi jelentette a legnagyobb nehézséget a velük való munkában?
A Santa Barbara-i „összezártságunk”. Szürreális egy hely, be lehet dilizni tőle.
Mit gondolsz, Martin a tőle telhető maximumot nyújtotta-e, amikor Dave dalairól volt szó?
Remek a kérdés. Arra is figyelnem kellett, hogy Martin ne „kalandozzon el” mindenfelé, miközben Ben a stúdió falain kívül intézett ezt-azt. Ilyenkor a Dave által írt számok Martin-részeivel foglalkoztunk, s Mart 24 órás „erőfeszítéssel” dolgozott rajtuk.
Szívesen dolgoznál újra a depeCHe MODE-dal?
Naná!
Mennyi tartalék szunnyad az együttesben?
Minden Martintól függ. Mindig azt mondja, képtelen célirányosan leülni, és dalokat szerezni – ám ha már minden összeállt a fejében, akár húsz perc alatt is elkészül. Amíg nem láttam a saját szememmel, nem igazán értettem, miről is beszél. A John the Revelatort a felvétellel együtt mindössze 6 óra leforgása alatt „rántottuk készre”, állati gyorsan ment, van ez így – ekkor értettem meg, mire is gondolt. A zenekar jövője Martinon múlik, benne pedig még sok a spiritusz…
Szerinted alulértékelik őket?
Legkevésbé Angliában akarhatsz nagy sztár lenni – az angliai nagymenők máshol meg még a kanyarban sincsenek. Igazán a zenekart körülvevő emberek véleménye fontos, ők meg úgyis tudják, mennyit ér a zenekar. Azt hiszem, hármukat ez nem nagyon érdekli. Sok együttes hangoztatja manapság, mennyire jó is a dM.
Hogyhogy te lettél a „bare” (lecsupaszított, akusztikus) változatok producere?
Kifutottunk az időből. Pontosan megterveztük, mely dalokat vegyük fel, mert tempósan közelgett a „lapzárta”. Martinnal közösen csak pár dalon dolgoztunk.
Hány szám készült el?
Öt, ebben benne van a Precious is.
S mi van a Free (pl. a Playing the Angel EPK-ban hallható – a ford.) másik változatával?
Először így szólt ez a dal. Két napig dolgoztunk rajta, de igazán senkinek sem tetszett, kissé a Personal Jesusra hasonlított, ezért repült a kukába, s az egészet újravettük.
Nem lett „tele a gatyájuk”, amikor a billentyűk mögé kellett állniuk?
Dehogy, simán ment minden. Klassz együtt játszani Martinnal – kemény, de könnyű munkánk volt. Az a jó a Depeche-ben, hogy ha megkéred őket valamire, simán megteszik, annyira profik.
Mi lett a sorsa a Martyr for Love c. számnak?
Az egy más karakterű szám. Már a kezdet kezdetén elkezdtünk vele foglalkozni, csodálatos szám, de az album koncepciója menet közben megváltozott, s végül nem került fel a lemezre. Ennek ellenére befejeztük; úgy szólt, mint egy elektronikus T–Rex-dal, kicsit poposabb az album többi dalánál. Azt hiszem, ha majd eljön az ideje, elő is vesszük a fiókból.
A közreműködők között zongoristaként szerepelsz az I Want It All-nál. Hogy is van ez?
Tévesen, mert a The Darkest Starban játszom zongorán.
Mi a véleményed a B-oldalas dalokról? A Free és a Newborn egészen kiválóak, milyen lesz a Better Days?
A Better Days színtiszta punk/pop/techo-elegy. Már a felvételek befejezése előtt 5 héttel eldöntöttük, mely dalok kerülnek fel a kislemezek B-oldalára.
Megnézel majd egy-két elő fellépést is?
Igen, ott leszek a Wembleyben és Barcelonában. Ez utóbbi helyszínen a DVD keverési munkáiban segédkezem majd.
Láttad már őket előben?
A Music for the Masses Whitley Bayben tartott koncertjén ott voltam 16 éves fejjel, és megnéztem őket a Violator- és a SOFAD-turné alkalmával is.
Melyik a kedvenc dM-lemezed?
A Music for the Masses. A mostani lemezzel összevetve elég nagy a különbség…
Mikor dolgoztok ismét együtt?
Idén márciusban, a DVD készítésekor.
Tudsz valamit a turnéval kapcsolatos, állítólagos „harmadik felvonásról”?
Daniel Miller szerint az első körút nagyon jól sikerült, de ennyi, többet nem is tudok.
Ebben az évben számos fesztiválon lépnek majd fel.
Alig várom. Tavaly Floridában láttam őket, baromi jók voltak!
Játszották az A Question of Time-ot?
Aha. Jut eszembe, egyszer Martinnal jammeltünk (jammelés: minden előzetes gyakorlás nélküli örömzenélés sok-sok improvizációval – a ford.) erre a számra… A végén már sírtunk a röhögéstől… Látnod kellene Martin színpadi ruháit: a szekrényében mohikán fejdísz és fekete angyalszárny is lapul… (hisztérikus nevetés) Barcelonában kanbulit tartunk Bennel (Ben Hillier), Rickkel (Rick Morris) és Steve-vel (Steve Fitzmaurice), elmegyünk megnézni a Depeche-t, biztosan állati jó lesz.
Forrás: © EmptyWorld3
