depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
 
depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
Cikkek | Interjúk
Hirdetés
Sounds Of The Universe - EPK

Ebben a cikkben a Sounds Of The Universe EPK (Elektronikus Sajtóanyag) teljes magyar átiratát olvashatjátok. Ezen anyag egyes részeivel korábban már találkozhattatok az írott sajtóban, ill. különböző rádióinterjúk kapcsán. A tartalom kissé eltér a bónusz DVD-n megjelenő EPK dokumentumfilmtől, mivel ez kifejezetten a sajtó számára készült.

Miért éppen ‘Sounds Of The Universe’ lett az új album címe?

Martin L. Gore

Martin Gore: Elég hamar eldöntöttük, hogy ezt a címet adjuk a lemeznek. Néha már korán címet választunk soron következő új albumunknak és kitartunk mellette. Ez örömmel tölt el bennünket, hiszen ennek égisze alatt folynak az új projekt munkálatai. De az is előfordul, hogy a névválasztást az utolsó napokra hagyjuk. Ilyenkor mindenki feszült, és megpróbál kitalálni valamit. Úgy éreztük, hogy ez a cím jól összefoglalja a lemezre került dalok hangzásának sokszínűségét.

Dave Gahan: Úgy gondolom, hogy az új dalok több pozitív energiát hordoznak, nyitottabbak, spirituálisabbak. A zenénk mindig képes volt… hangulatot teremteni (legalábbis erre törekedtünk), megmozgatni az ember képzeletét… A ‘Sounds Of The Universe’ (Az Univerzum hangjai) egy kifejezetten jó cím. Imádom az arroganciáját.

Andy Fletcher: Valamint maga az ‘Univerzum’ szó párszor felbukkan új szövegeinkben. Gondoltuk, kicsit azért fellengzős cím… de szellemes, úgyhogy kitartottunk mellette.


Mi az új lemez témája?

Dave Gahan: Mindig nehéznek találom, ha az aktuális anyag témáját kell megfogalmaznom. Gondolok itt a szövegre és a zenei tartalomra egyaránt. Ez a felvételi időszak alatt folyamatosan alakul, fejlődik. Úgy értem, a daloknak határozottan van egy közös témája, üzenete. Úgy is mondhatnám, hogy lazán egymásba vannak fűzve.

Martin Gore: Azt gondolom, hogy a témát illetően, ezek a dalok sok mindenről szólnak. Ezen a lemezen nem egy központi téma fogalmazódik meg. Más koncepció jellemzi, mint korábbi munkáimat. Folyton ezen viccelődöm, hogy ugyanazokat a dalokat írom, újra és újra csak másképp. De ez csak egy bizonyos pontig igaz.

Dave Gahan: Én pedig tolmácsolom az adott élethelyzeteket, ahogyan azt a saját szemszögemből látom. Mindennapos szituációk ezek, amelyek gyakran megtörténnek velünk. Ezekhez a szituációkhoz társuló érzelmeimet pedig a hangom által keltem életre. Ily módon szándékozom bevonni a hallgatóságot a dal bűvkörébe.

Andrew Fletcher: A depeCHe MODE általában az életről írja a dalokat, a világról, amelyben élünk, és általában véve a világ dolgairól (“the world we live in and life in general”). Erről szoktunk beszélni. Ezen a lemezen zeneileg még elektronikusabb hangzásra törekedtünk. Martinnak rögeszméjévé vált, hogy új (közben javítja magát) régi szintetizátorokat vásároljon az eBay-en keresztül, amely elég érdekes dolog volt… ahogy egy ilyen hangszer megérkezett azonnal kipróbáltuk, hogyan szól, és használtuk is. Az album fő mondanivalóját elég nehéz megfogalmazni… Martin az elmúlt években igazán termékeny volt és sok dalt szerzett. Volt miből válogatni.


Mennyi idő alatt vettétek fel a lemezt?

Dave Gahan

Dave Gahan: Talán 2008 januárjában jöttünk először össze … valahogy így… Daniellel, Jonathannel és Fletch-csel beültünk Mart házi stúdiójába, és meghallgattuk, hogy miket vett fel mostanában. Én is bedobtam a magam kis ötleteit, s ettől a kettőtől Ben Hillier, a producerünk annyira felvillanyozódott, hogy ott helyben neki kellett állnunk zenélni… Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy fogjuk magunkat, és nekiállunk rögtönözni… Sokkal inkább úgy, hogy vagy Martin rövidke kis gitárriffjeiből (zenei szakkifejezés, mely az általában kettő-négyütemnyi hosszúságú, a számban többször visszatérő hangsort (dallamot) jelenti - a ford.), vagy az én spontán énekszólamaimból próbálunk meg kihozni valamit - néha a kettőből egyszerre… Ezekből a „bedobott ötletekből” akár több dal alapötlete is megszülethet. Legelőször is mindent bedobunk a „közösbe”, ami csak eszükbe jut, aztán a munka során (mint a szobrász) lehámozzuk a felesleget. A találkozó után mindenki ment a maga dolgára, és még mielőtt nekiálltunk volna a felvételek elkészítésének, hazavittem magammal New Yorkba Martin dalait, és a hangszálaimmal elkezdtem „megdolgozni” őket. Nagyon sok számából merítettem ihletet, és szerettem volna valami csak rám jellemzőt hozzátenni a dalaihoz. Kemény munkával töltöttem a napjaimat, de közben azzal szórakoztam, hogy elképzeltem, hogyan szólnának élőben…? Egy idő után leálltam ezzel, igyekeztem elfeledkezni arról, hogy milyennek szeretném őket hallani, meg arról is, hogy magamat milyennek szeretném hallani, és igyekeztem tényleg hozzátenni valamit a számokhoz; remélem, sikerült… Amikor aztán megint összeültünk, először Ben Hilliernek tűnt fel, mennyit is dolgoztam velük… Megérte… A stúdióban mindenki „szeme láttára” szoktam próbálni, nem vonulok el a hangszigetelt fülkébe. Szóval felkapom a mikrofont, és úgy éneklek, mintha élőben játszanánk - persze nem rohangálok fel s alá, mint a színpadon, de hajlebegtetősre tolom a hangerőt, s háromszor-négyszer elpróbálom a szólamot. Ha jól szól, elégedett vagyok. Nem várom el, hogy mindenki üdvrivalgásban törjön ki a hangom hallatán; megelégszem néhány elismerő biccentéssel, ha én is úgy érzem, hogy jól sikerült a dolog…

Andrew Fletcher: A végére körülbelül 5-6 hónapot vett igénybe a teljes felvételi periódus. Az időnk túlnyomó részét New York-ban töltöttük, de egy kisebb ideig Santa Barbarában is stúdióztunk.


Az új lemez készítése során változtak az együttesen belüli viszonyok?

Dobozok

Dave Gahan: Személy szerint úgy érzem - Martin és közöttem, egy kicsit megváltozott. Az ötleteimet illetően sokkal magabiztosabbnak éreztem magam. Könnyebben meg tudtuk beszélni őket. Gyakran bizonyságot is tettem mellettük és jó volt látni hogyan kelnek életre. Azért néhány esetben ez nem mindig ment könnyen… a múltban sem volt egyszerű számomra, hogy más által írt dalokat próbáljak megénekelni. Kicsit trükkös, mert egyrészt teszem a dolgom, másrészt viszont ott ül mellettem a dalszerző, aki nagyon aprólékos. Természetesen azt várja el, hogy az adott dal úgy szóljon, ahogyan az, az általa leírt szövegben és a fejében él. A múltban engedve a büszkeségemnek hagytam, hogy ez a munkafolyamat legyen mérvadó. A legutóbbi pár albumunkon, különösen most, ahogy azt már említettem, nagyobb mértékben bíztam az ötleteimben. Ez vezetett ahhoz, hogy még jobban, még szabadabban ki tudtam fejezni önmagamat. Tudod, a közös munka mindig egyfajta kompromisszumkészséget kíván, attól függően, hogy milyen szerepet töltesz be egy együttesen belül. Ilyen kompromisszumot igénylő helyzetekben meglepődik az ember, ha hagyja, hogy bizonyos dolgok maguktól történjenek, illetve mivé lesznek, ha nem próbálja meg azokat irányítani, egy bizonyos irányba terelni. Ezt tartottuk szem előtt mindannyian ezen az albumon. Határozottan újszerűnek éreztem a csapat egységét. Át tudtam érezni Martin elképzeléseit, és azonosulni is képes voltam velük. Szavak nélkül is úgy tűnt, hogy egy úton járunk, és a szándékunk is azonos volt a dalokat illetően.

Andrew Fletcher: Nagyon jó hangulatban telt a munka, és úgy tűnt, kifejezetten jól kijövünk egymással. Ez a kellemes légkör állandó volt és nagyon kreatív. Nem is lehetett volna jobb.

Martin Gore: Az együttesen belüli légkör idővel fokozatosan javult. Pedig híresek vagyunk arról, hogy bizonyos pontokban nem igazán egyezik a véleményünk. Hiszem, hogy mindez már a múlté. Már a ‘Playing The Angel’ munkálatai során is jól kijöttünk egymással, és az ezt követő turné pedig igazán örömteli volt. Mindenki élvezte, és elégedett volt, amikor befejeztük. Kicsit sajnáltuk is, hogy vége lett. Nos, úgy gondolom, most éppen ott folytattuk, ahol akkor és ott abbahagytuk. Mindannyian örülünk annak, hogy most újra itt ülhetünk egymás társaságában - hallhatjuk egymás véleményét, és emellett képesek vagyunk engedni abból, ha szükséges. Maradéktalanul tiszteljük egymást. Ez a múltban nem mindig volt jellemző ránk.


Hogyan zajlik dalszerzés folyamata?

Dave Gahan: Martin és az általam használt módszerek különböznek egymástól. Martin sokkal régimódibb ezen a téren. Gitárral a kézben vagy a zongoránál ülve dolgozza ki az adott ötletet és a dal szövegét. Sokkal tapasztaltabb zenész nálam. De ezúttal több módszert bevetettem. Ismét segítségül hívtam Christian Eignert és Andrew Phillpottot akikkel a ‘Playing The Angel’ munkálatai után együtt dolgoztam második szólólemezemen a ‘Hourglass’-on. Olyan volt, mintha a közös munkát folytattuk volna tovább. Amikor újra a stúdióban álltunk, egy csapásra megváltozott minden. Már akkor is, amikor a demókat készítettem, folyton az járt a fejemben, hogy ez az album aprólékosabb és körültekintőbb hozzáállást igényel. A teljes stúdiós csapat - mindenki szívesen fogadta az ötleteimet. Még Martin is. Sok mindenbe beleegyezett.

Martin Gore: Igen, ez így van. Már meg sem tudnánk mondani, hogy melyik dalt melyikünk is írta - én vagy Dave. Ugyanis minden dal keresztülment a teljes, jól megszokott depeCHe-munkafolyamaton, amelyeket Ben véglegesített. Dave felénekelte őket, én adtam hozzá a háttérvokált, és gitárdallamot játszottam rá. Így állt össze a kép.

Andrew 'Fletch' Fletcher

Andrew Fletcher: Hajlunk arra, hogy különállóként kezeljünk minden dalt. A cél az, hogy megteremtsük az adott dalra jellemző, legmegfelelőbb hangulatot és bánásmódot. Több esetben sikerül ezt elérnünk, de párszor nem. Érdekes volt Martin megszállottsága a régi szintetizátorokat és dobgépeket illetően. Az lett az eredménye, hogy nagyon kreatívan álltunk hozzá a munkához. Ahogy ezeket a hangszereket kézhez kaptuk, azon dolgoztunk, hogyan tudnánk őket használni, és milyen előnyeink származnak használatukból.

Martin Gore: Minden dal máshogy hangzik az albumon. Tény, hogy sok kütyüt vásároltam az eBay-en. Analóg dobgépeket és szintetizátorokat, amelyek segítettek megformálni az új album anyagát. Nap mint nap új csomagok érkeztek. Ahogy kézhez kaptuk őket, rögtön ki is próbáltuk mindegyiket. Ez nyilvánvalóan nagy hatással volt a felvételekre.

Andrew Fletcher: Különbség van Martin és Dave dalszerzési módszerei között, de dalaik ugyanolyan bánásmódban részesültek. Dave igazán sokat tett ezért. Magabiztossá vált. Különösen a legutóbbi szólólemeze után. Végérvényesen kijelenthető, hogy nem egyszerű feladat megkülönbözteti, mely dalokat írta Martin, és mely dalokat Dave.


Miért Ben Hillier-t választottátok a produceri munkálatokra?

Martin Gore: Legutóbb is élveztük a közös munkát vele és elégedettek voltunk az eredménnyel, ez az oka annak, hogy Bent választottuk. Ha valaki mást vontunk volna be az új lemez készítésébe, buta dolog lett volna. Mindannyian jó véleménnyel vagyunk róla.

Hangsávok a monitoron

Dave Gahan: Ben a ‘Playing The Angel’ munkálatai alatt megtanulta, mit és hogyan várhat el tőlünk és ezt az új album munkálatainál előnyösen tudta alkalmazni. Pontosan tudja, hogyan hozhatja, ki belőlünk a legjobbat, mialatt megteremti a megfelelő légkört a stúdiózáshoz. Nagyon muzikális, csak úgy, mint Luke és Freg, akik szintén nagyon készségesek voltak. Ezek a srácok igazán értik a dolgukat. A szükséges technológia is a rendelkezésünkre állt, amelyet igyekeztünk maradéktalanul kihasználni. Martin eBay-megszállottsága, és az általa beszerzett összes olyan hangszer - az analóg szintik, dobgépek és egyéb kütyük, amelyeket a 80-as években magunk is használtunk, mind csak a hasznunkra váltak. Mindent megvett, amit csak tudott. Igénybe vettük a modern technológiát. A dalok kidolgozására az analóg szintetizátorok hangszíneit, a gitár hangját és különböző hanghatásokat (valami széttörik a padlón) használtuk. Előkerültek olyan eszközök és módszerek, amelyek régen már beváltak, és most újra bevetettük őket.

Martin Gore: Ben reálisan látja a dolgokat. Csodálatos, amit eddig alkotott. Már gyerekkorában zenekarokkal dolgozott - hangosította őket. Mire 14 éves lett, már kitanulta a hangmérnöki munkát és kellő tapasztalattal bírt. Fogalmam sincs, honnan a fenéből szedett magára ennyi mindent, de az elektronikus varázslás mesterévé vált. Nagyon ért a szintetizátorokhoz és a moduláris eszközökhöz. Képes kézben tartani a dolog irányítását és képességeit előnyösen ki is aknázza. Még nálunk is ügyesebb.

Andrew Fletcher: Szokatlan a depeCHe MODE számára, hogy kétszer is ugyanazzal a producerrel dolgozzon. Mi hajlottunk rá, de valójában ő nem akarta. Ez volt a legrosszabb év az életében… De amikor a ‘Playing The Angelt’-t készítettük, minden simán ment. Nem is tudom, hogy volt már, de újra jött a gondolat, hogy milyen jó is lenne újra Bennel együtt dolgozni. Szerencsére újra elérhető lett, és sikerült megnyernünk őt. Egy értékes embert már elveszítettünk Alan személyében, aki kilépett a zenekarból (1995). Valószínűleg ő volt a legjobb zenész közöttünk, és az ő helyét azóta sem töltöttük be. Így rá voltunk utalva arra, hogy egy olyan csapattal dolgozzunk együtt, amely képes elvégezni Alan korábbi feladatait. Bennel tényleg jó volt együtt munkálkodni, és ráadásul kaptunk két újabb segítséget általa. Két olyan embert, akikkel korábban sosem dolgoztunk még együtt, és ez is újabb változásokat eredményezett.

Dave Gahan: Tényleg szerettünk vele együtt dolgozni a ‘Playing The Angel’-en. Rugdosta a seggünket, ha éppen arra volt szükségünk. Ez csapatmunka volt, tényleg az. Említettem már, de most újra hangsúlyozom. Jónak kell lenned, ha olyan tehetséges emberekkel veszed körbe magad, akik belőled is a legjobbat hozzák ki. Főleg egy olyan zenekar tagjaként, mint a depeCHe MODE, amely olyan sok lemezt jelentetett meg az évek során. Úgy érzem ez egy tökéletes helyzet, amelyben képesek vagyunk felfedezni saját ötleteinket más embereken keresztül. Az egyik félelmem a depeCHe MODE-dal, az együttessel kapcsolatosan az, hogy lassan saját magunk paródiájává válunk - régi babérjainkon ücsörögve, de újakra törekedve. A művészetet háttérbe szorítva ezzel. Éppen ezért mindig szükséges megújulni és új ötleteinknek kihívásának eleget tenni.


Melyek a kedvenc dalaitok az új albumon?

Egy régi szinti

Dave Gahan: Vannak kedvenc dalaim az új lemezen, de ez folyton változik. A legkedvesebb most a ‘Come Back’, amelyet Andrew-val és Christiannal együtt írtam. A végleges formája a demóváltozattól meglehetősen eltér. Az ‘In Chains’ a másik, amelyik tetszik. Ez egy klasszikus ‘soul’ nóta. Hasonlatosnak érzem Marvin Gaye dalaihoz. Gyönyörű szövege van és nagyszerű volt énekelni. Az új lemez egyik legnagyobb énektechnikai kihívása. Pár hete az éneksávot újra felvettük. Kezdetben nem akartam változtatni rajta, mert úgy gondoltam, tökéletes, ahogy azt először felénekeltem. Az hogy én jónak éreztem, kevés volt. Bennel sem akartam összekapni emiatt. Ő kérte, hogy fussunk neki újra. Nézzük meg, mi kerekedik ki belőle. Miután újra felénekeltem, tudtam, hogy jobban sikerült, mint az első változat. Néha akkor is hasonló dolog történik, amikor turnézol. Húszból egy koncerten megesik, hogy azt érzed, ez most tökéletes volt. Érzed, hogy mindent kihoztál a hangodból, amit csak lehet, és beénekelve énekelhetnél bármit, az a helyén lenne. Ezek varázslatos pillanatok, amelyekért nagyon sokat kell dolgozni. De megéri.

Martin Gore: Ezen az albumra sok dal került. Nehéz kiválasztani a legkedvesebbet, amit igazán szeretek. Tizennégy-tizenöt dal túl sok ehhez. Gondot jelentett, hogy hogyan faragjuk le ezt a számot, mert ez a lemezen nem lehetett több 11-nél. Most mixelünk 6 dalt és ezáltal könnyű frissen fejben tartani azt az egyet, amelyiken éppen dolgozol. Nemrég fejeztük be a ‘Corrupt’ mixelését, amelynek hangzása - véleményem szerint, nagyon erőteljes lett. Élvezem vele a munkát, de ez még nem azt jelenti, hogy ez a dal lenne a kedvenc. Csak éppen most fejeztük be és meglehetősen különleges hangzással bír. Van néhány olyan dal, amely szokatlanul hangzik tőlünk - nem hiszem, hogy hallottátok már őket. Könnyebben emészthetőek. Jó értelemben véve. Egyfajta űrhatást keltenek, futurisztikusak és fülbemászóak.

Andrew Fletcher: Feltételezem, minden zenész azt mondaná, hogy új albuma az, amit a legjobban szeret. Furcsa is lenne, ha arról kezdene el beszélni, hogy vannak olyan dalok, amelyekért nem igazán rajong. Az új albumunkon több jó dal is van. Pár kedvenc: ‘Perfect’ - imádom, ‘In Sympathy’, ‘Wrong’, és a ‘Fragile Tension’. Szóval sok van… tényleg sok. Most nem akarok most senkit sem ezzel untatni, de körülbelül ezerszer hallottam őket, és ez bíztató jel.


Az első kislemez?

Martin munkában

Martin Gore: Erről még egyhangúan nem döntöttünk. Úgy vélem a ‘Wrong’ lesz majd az első kislemezes dal. Jelen pillanatban ez a dal mond el rólunk a legtöbbet. Persze nem volt könnyű választás, mert néhány új dal, mint pl. az ‘In Sympathy’ inkább klasszikus depeCHe Mode-nak számít. De biztos vagyok benne, hogy első kislemezként a ‘Wrong’-ot fogjuk megjelentetni. Minden olyan jellemző, amit manapság egy kislemezes dalnak képviselnie, hordoznia kell, az megtalálható benne. Arról nem is beszélve, hogy a legalkalmasabb dal az új album hírverésére. Mindig is szerettünk a megszokottól eltérő kislemezt választani elsőnek. Ezzel jelezve azt, hogy visszatértünk.

Dave Gahan: Ha úgy tetszik, ez egy, a beidegződésektől eltérő popos nóta. Több mint egy egyszerű rap vagy üres locsogás. Kicsit az alapja is különbözik a megszokottól. Szerintem ezt választjuk majd, bár még nem döntöttünk el. Ezt éreztük a legjobbnak. Igen ez lesz az, mert elég ütős kis dal, és elég jó ahhoz, hogy egy újabb fejezet nyitány legyen. 


Honnan jött az ötlet az album illusztrációjához?

Még több régi cucc

Martin Gore: Antont választottuk ki erre a feladatra, hiszen nagyon jó viszonyt ápolunk vele és nagyon jó a szakmájában. Nehéz lenne más fotóssal dolgozni, hiszen elégedettek vagyunk azzal, amit nekünk nyújt. Élvezetessé teszi a fotózást. Nem csak azt érzed, hogy a stúdiómunkához vagy kötve. Ez az oka annak, hogy ilyen jól kijövünk egymással.

Andrew Fletcher: Már hosszú ideje Anton Corbijn felelős a vizuális megjelenésünkért, akit most is bevontunk klipjeink és albumborítóink munkálataiba. Szinte már a banda 5-ödik tagja. És ott vannak az élő fellépéseink látványtervei is. Mind-mind az ő munkája. Szeretjük a munkáit, és továbbra is vele akarunk dolgozni.

Martin Gore: Ez most pont az az időszak, amikor eljött az albumborító megtervezésének ideje. Megadtuk neki a címet, amely kifejezetten tetszett neki. Elment, és számos ötlettel tért vissza hozzánk. Az egyik jobban tetszett, mint a másik és próbáltunk neki még több instrukciót adni. Nem túlságosan rajongott javaslatainkért. Így hát végül azt mondtuk, legyen az, amit ő mond.

Andrew Fletcher: Az első ötlete egy szimbólum volt… egy “D” és egy “M” betű. De nekünk inkább egy ”O” -nak és egy “M”-nek tűnt. Én azt hittem, hogy az anyag többi részét tévedésből küldte el hozzánk. Komolyan! Ez a jó Antonban. Csak az album címét kell vele közölnöd ‘Sounds Of The Universe’ és több ötlettel áll elő, és mindegyik jónak tűnik.


És az új video?

Andrew Fletcher: Választottunk egy videót, azaz egy új videórendezőt. Patrick Daughters-nek hívják a srácot, aki a ‘Liars’-nek már készített pár anyagot. Ő fogja rendezni a ‘Wrong’ videó klipjét is.

Dave töpreng

Dave Gahan: Éppen azért választottuk őt, amiért magát a dalt is. Valami újat, mást akartunk, mint amit korábban magunk is láttunk és megszoktunk már a depeCHe-videókban. Tele van ragyogó ötletekkel. Többet sikeresen meg is valósított. Ismerem a munkásságát, amely alapján mindaz, amit tőle láttam, mindaz, amit eddig alkotott kiváló ötleteken alapult. Filmjei kiemelik a dal erejét és mondanivalóját. A ‘Wrong’ egy különösen életerős dal, egyből arcon vág. Ehhez kellett megtalálnunk a helyes vizuális megjelenítést. Nekem nem tetszett az ötlet, hogy egy olyan rövidfilm készüljön, amely szépen fényképezett, lassan kibontakozó cselekménnyel, és amely egy szimpla történetet mesél el. Ez a féle megközelítés ennél a különleges dalnál nem működik, hiszen az elejétől a végéig, nem más, mint szavak támadása. Nem egy szokványos felépítésű szerzemény. Szavak harcos özöne. Valami olyasmire volt szükségünk, amely ezt vizuálisan is képes megfesteni. Ez a klip az ő ötlete volt. Gondolom, mindez lejön a filmről. Nem hiszem, hogy ez csak egy olyan videó lenne, amit ha megnézel, azt mondod - na, ez új depeCHe MODE. Sokkal több ennél. Személye ehhez a különleges dalhoz, jó választás volt.

Andrew Fletcher: Sose élveztük a klipforgatásokat, főleg a kezdeti időkben. Egyik rendező sem tudta, mit kezdjen a zenekarral. Mikor forgattunk, azt hitték, jó színeszek vagyunk, de be kellett látniuk, hogy ez nem így van. Ám amikor Antonnal kezdtünk el dolgozni, kisebb stábbal, az már sokkal élvezetesebb volt. Forgatások alkalmával, ahogy meghalljuk a varázsszót: “VÉGEZTÜNK!” … Örülünk, hogy túl vagyunk rajta.


A turné?

Dave Gahan: Lassan a turnészakaszhoz érünk, de még nem beszéltünk arról, hogy mely dalokat is akarjuk majd játszani. Egy dolog van, amit már megbeszéltünk Martinnal: az ‘In Chains’ből remek nyitódal lehetne, és ebben mind a ketten egyetértünk. Hogy így lesz-e vagy sem, ki tudja? Lehet. Most még a színpadterven és a vizuális megjelenítéseken dolgozunk. Korai lenne még bármit is mondani.

Martin Gore: Van már pár ötletünk arra nézve, hogy mely területekre látogatunk majd el, de ez még mindig nagyon letisztázatlan és nyitott kérdés. Tényleg korai lenne bármit is mondani. Pár részletet még el kell döntenünk. A turnékezdésig még van 6-7 hónapunk. Van még kis időnk, hogy ezeket letisztázzuk.

Andrew Fletcher: El kell döntenünk, mely dalokat játsszuk majd a koncerteken. Ez nagyon-nagyon nehéz, hiszen 200 vagy 250 dalból kell választanunk. Pontosan nem is tudom. Nehéz ennyi dalból összeállítani a megfelelő dalmenetet. Lesz még pár túlfűtött beszélgetésünk ezzel kapcsolatban, mire sikerül összeállítanunk egy szabatos listát.


Új turnéállomások?

Újabb kütyük

Dave Gahan: Ez első koncertünk Tel Aviv-ban lesz, amely nagyon izgalmas várakozással tölt el. Ez a show volt az - csak egy másik helyszínen került volna megrendezésre, ahol a legutóbbi turnénkat akartuk befejezni. De szerencsétlen okok miatt mégsem léptünk fel ott… az akkoriban kezdődő háborús állapotok miatt, amely valójában a színfalak mögött zajlott. Ez ránk nézve is veszélyes volt. Felelőtlen dolog lett volna, hogy a koncertünkre összegyűlt nagyszámú közönséget, bármiféle veszélynek tegyük ki. Nem a saját személyes biztonságunkért aggódtunk. Sokat gondolkoztunk azon, hogy ilyen körülmények között bele merjünk-e vágni. Végül arra a döntésre jutottunk, hogy inkább nem csináljuk meg a bulit. A személyzet fele erősen tiltakozott az ellen, hogy oda utazzunk. Nekünk ezt tekintetbe kellett vennünk. Ez rendben is van… ám elhatároztuk, a mostani turnénkat ott kezdjük Izraelben.


Kedvenc koncerthelyszínek?

Martin Gore: Vannak kulcsfontosságú területek, ahol rendkívül népszerűek vagyunk, és számos olyan helyszín létezik, ahol élvezettel játszunk. Igazán nagy a népszerűségünk Németországban, a régi keleti blokk országaiban. Összességében véve, Európában szinte mindenhol kedvelnek minket.

Dave Gahan: Az európai országok már évek óta a kedvenc helyszíneink közé tartoznak. Franciaország, Németország, számos skandináv ország, Kelet-Európa túlnyomó része, amelyre már nem is mondható többé, hogy Kelet-Európa. Oroszország, Spanyolország, és a fantasztikus olaszok. Ezekre a helyekre újra elmegyünk, továbbá Észak-Amerikába is és Kanadába is, ezt követően pedig le Dél-Amerikába. Ahová a legutóbbi turnénkon újra ellátogattunk hosszú idő után és hatalmas sikerben volt részünk. Szóval idén oda is újra elmegyünk. Azután pedig meglátjuk, mi történik. Remélhetőleg újra visszatérünk Európába és Amerikába egy következő fordulóra.

Martin Gore: Többször próbáltuk megfejteni, hogy miért vagyunk annyira népszerűek Németországban és a keleti országokban, de nem találtuk meg rá a választ. Ha a zenénk hangulata túl sötét, akkor miért szeretnek bennünket? Talán azért mert a többi együttes közül elsőként mi mentünk a régi keleti blokk országaiba fellépni, még a kommunizmus bukása előtt. Talán ez lehet az oka a népszerűségünknek. Elég ismertek és sikeresek vagyunk Oroszországban, ahová a kommunizmus bukása előtt soha sem látogattunk el. De Oroszország környező országaiban mindig adtunk koncerteket és a hírünk így eljuthatott hozzájuk is. Koncerteztünk már Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban és Magyarországon… továbbá a többi környező országban is…

Andrew Fletcher: Izraelben kezdjük majd a turnét. Ez lesz az első ilyen alkalom. Legutóbb is fel akartunk ott lépni, de éppen akkor törtek ki a harcok Libanon és a gerillák között. Sajnos törölnünk kellett a fellépést. Most viszont úgy döntöttünk, ott kezdünk. A legtöbb városba ellátogatunk majd, ahol már korábban is játszottunk, de vannak új helyszínek is. Például Belgrádban most fogunk először koncertezni. Tényleg mindenhol szeretünk színpadra állni. Szerencsések vagyunk, hiszen széleskörű rajongótáborunk van, és ez szinte minden országra igaz.


A stadionkoncertekről…?

Martin Gore: Azért kezdjük most stadionkoncertekkel a turnét, mert úgy érezzük, hogy meg tudjuk csinálni. Legutóbbi koncertkörútjainkon Európában nagy fogadtatásban volt részünk, az utolsó turné pedig különösen sikeres volt. A promóterek javasolták, hogy ez legyen a következő lépés. Ilyet még sosem csináltunk korábban. Ez egy új kihívás számunkra. Megértettük, hogy valóban ezt kell tennünk. Karrierünk újabb lépcsőfoka ez.  Ha a színpadon vagyok, számomra nincs különbség a közönség létszámát illetően, talán annyiban, hogy stadionkoncertek esetében a hangzás kicsit fásultabb, és durvább. Ha egy bizonyos ponton túl viszem a tekintetem, és látom a hatalmas embertömeget, már az sem rémiszt meg. Szinte jelentéktelenné válik. Ám amikor bemelegítő koncertet adunk, például amikor a Roxyban játszottunk, és csak 300 ember volt jelen - volt olyan ember, aki szinte ott állt mellettem, amikor a billentyűkön vagy a gitáron játszottam. Mindeközben figyelte és tanulta a mozdulatokat. Na, ez sokkal ijesztőbb.


Mit vártok az új lemeztől?

Csörrgők

Dave Gahan: A rajongók megítélésétől függ, milyen is lett… ezt nem lehet tudni… sosem lehet tudni mi fog történni. Amikor egy új anyagon dolgozunk, mindig azt gondoljuk, hogy éppen az a legjobb album, amit valaha készítettünk. Természetesen mindenki ezt mondja, még ha közhelyesen is hangzik, akkor is. Élveztem ennek a lemeznek a munkálatait. Jó móka volt. Nem is kérhetek többet. Mérhetetlenül sikeres karriert futottunk be eddig. Mi egyebet kívánhatnék még? Hiszem, hogy a rajongók kellemesen fognak csalódni bennünk…

Martin Gore: Ennek a lemeznek a sikerét illetően nem is tudom, mit várok. Piaci szemszögből nehéz megítélni. Ha fele annyit adunk el belőle, mint a legutóbbi lemezünkből, az elegendő. Na de ki tudja…

Andrew Fletcher: A média reakciója nagyon fontos az egónknak, az eladási mutatók úgyszintén. Nyilvánvalóan azt akarjuk látni, hogy a lemez megfelelő szinten szerepeljen és fogyjon. De hozzáteszem, nem arra vágyunk, hogy sztratoszférai magaslatokig növeljük a népszerűségünket. Tökéletesen elégedettek vagyunk azzal a népszerűséggel, amennyi nekünk most van.


Az új lemez hogyan hasonlítható össze a korábbi depeCHe MODE albumokkal?

Martin Gore: Véleményem szerint ez az album különbözik korábbi lemezeinktől. Talán mindegyik különbözik kicsit a másiktól. Néhány lemezen vannak hasonlóságok, de nem hiszem, hogy ezek a hasonlóságok szembetűnő azonosságok lennének. Ez az album pontosan beillik a sorba. Illeszkedik zenei karrierünk vonalába, eddigi munkásságunkba.

Andrew Fletcher: Ezt most még nem lehet megmondani. El kell telnie néhány évnek. Jelen pillanatban ebben a lemezben vagyunk teljesen elmerülve. Az biztos, hogy az új dalok, remek dalok és a hangzásuk is fantasztikus. Reméljük ez az album is méltó lesz korábbi lemezeinkhez.


Milyen most a depeCHe MODE tagjának lenni?

Dave Gahan: Ez a munkám, és szeretem csinálni. Tudom, közhelyesen hangzik, de hát ez az igazság. Senki sem tudta, hogy még 30 év múlva is itt leszünk, és lehetőségünk lesz olyan zenét készíteni, amilyet szeretnénk.

Martin Gore: Boldog vagyok, hogy a depeCHe MODE tagja lehetek. Többször elmondtam már, hogy most jól kijövünk egymással. Felemelő a hangulat közöttünk az utóbbi időben. Azok a napok és találkozók, amelyektől régen rettegtünk, mert csak folyton veszekedtünk - nincsenek többé. Öröm ennek a nagy egésznek a része lenni. Úgy gondolom, egy igazán jó albumot készítettünk és a jegyeladások is nagyon jó ütemben mennek. Minden jó úton halad.

Andrew Fletcher: Most a depeCHe MODE tagjának lenni nagyon jó érzés, mert jó a hangulat, jó a csapat, és mert úgy érezzük egy kiváló albumot készítettünk. Ez egy szép időszak.


 
Az eredeti angol kérdések:
Why call the album Sounds Of The Universe?
Are there any themes on the new record?
How long did the record take to make?
Has the integration between band members changed on this record?
Songwriting process?
Why did you choose Ben Hillier to produce the record?
What are your favourite tracks on the album?
First single?
How did the artwork come about?
The new video?
The tour
New destinations on tour?
Favourite live destinations?
Stadium shows
Hopes for the record?
How does this record compare with previous depeche records?
Being in depeCHe MODE?

 



Get the Flash Player to see this player.

   
   

   

2009.03.31. 12:31 | Cívis Target | 27418 Olvasás | 23 Hozzászólás | Nyomtatás
 
Játssz és nyerj DEPECHE MODE koncertjegyet!
Kapcsolódó cikkek
Kategóriák
TOP Cikkek
Hirdetés
Hirdetés
FREESTATE.hu ©