PK, Piquet, vagy ha így jobban tetszik, Pablo Castrati: a felsorolt művésznevek mindegyike Paul Kendall-t takarja, aki április 16-án teszi tiszteletét a budapesti Diesel Club-ban, Alan Wilder partnereként.
Bár, az 1954-es születésű Paul számos Mute-os művész - Depeche Mode, Erasure, Nitzer Ebb, és persze Recoil - lemezén ott bábáskodott producerként, vagy mixmesterként, mégis viszonylag keveset tudunk róla. Ezt a hiányt enyhítendő, íme egy rövid interjú Alan Wilder jobbkezével - a stúdiómágus „numero due”-val:
- Hello Paul! Ez lesz az első alkalom, hogy élőben játszol Budapesten (Magyarországon). Mit tudsz az országunkról?
- PK: Sajnos nem sokat, a megalázó vereséget leszámítva, amit az angol válogatott az ’50-es években elszenvedett Puskás Ferenc lábainak köszönhetően.
- Most éppen turnén vagy Alan Wilder-rel, hogy az első ’best of’ Recoil válogatást, a ’Selected’-et promotáljátok. Vettél már részt koncertkörúton, vagy újfajta élmény a számodra, hogy a stúdión kívül zenélsz?
- PK: Nem voltam még turnén, mivel igazából a stúdió az általam preferált munkahely. Adtam ugyan régebben néhány koncertet a Wire-rel, és mostanában Olivia Louvel-lel, de élveztem az elmúlt pár hetet, és várom a hátralévő koncerteket!
- Adtatok pár koncertet Barcelonától Bukarestig, március közepe és április eleje között. Melyik volt a legérdekesebb fellépés a számodra?
- PK: Mindegyik koncert érdekes volt a maga módján. Számomra a hangzás a legfontosabb szempont, és általánosságban elmondhatjuk, hogy jól megy a zajkeltés. Elég nehéz volt a helyzetünk Hamburgban, ahol egy templomban koncerteztünk, ami ugyan látványosan gyönyörű környezetet biztosított, de nem elektronikus zene befogadására épült. A közönségünk nagyon lelkesen támogat minket, és egy élmény beszélgetni velük a show után. Azt hiszem, a legfrusztrálóbb dolog az egészben az, hogy elég nehéz körülnézni abban a városban, ahol éppen fellépünk. Hotelszoba, majd a koncertterem - ez számít normálisnak.
- Hogyan válogattátok össze Alan-nel a Recoil felvételeket erre az esemény-sorozatra?
- PK: Voltak DJ mix verzióink a Recoil trackekhez, különböző remixekből származó loopokkal, és aztán Alan eldöntötte, mely dalokat kívánja szerepeltetni. Ezután új verziókat kreáltunk a régi dalokból oly módon, hogy megvágtuk, lerövidítettük, feldolgoztuk a meglévő anyagokat, és ezáltal teljesen új változatokat hoztunk létre. Sok időt vett igénybe, míg a sorrendet kidolgoztuk, és közben néztük a zenéket kísérő videót.
- Melyik a kedvenced a Recoil életműből?
- PK: Erre a kérdésre teljességgel lehetetlen válaszolni, de talán az első alkalom, amikor együtt dolgoztunk, bírt a legnagyobb kihívással: a ’Poison Dub’. (A ’Drifting’ című 1997-es Recoil kislemezhez készült PK remixről van szó. (a szerk.))
- Régi munkatárs vagy a Mute Records-nál, olyanoknak mixeltél, mint a Depeche Mode, az Erasure, vagy a Nitzer Ebb, hogy csak néhány nevet említsek. Melyik remixedet tartod a legjobban sikerültnek?
- PK: Azt mondanám, hogy a legfontosabb munkám a Nitzer Ebb ’Getting Closer’-jéhez készült ’The Pool Mix’. Akkoriban úgy tűnt, hogy utálják a gitárokat, így a remixemet teleraktam gitárokkal. Mindemellett, a személyes kedvencem is egy Nitzer Ebb számhoz kapcsolódik, az ’I Thought’-hoz csináltam a ’Final Sin’ című mixet. Ez volt az első alkalom, hogy Pro Tools berendezést használtam az effektezéshez.
- Első feleséged tagja volt a Fad Gadget-nek, aki elsőként szerződött a Mute kiadóhoz. Aztán Frank Tovey nagylemezein magad is besegítettél a stúdió-munkálatokba. Milyen emlékeid vannak vele kapcsolatban?
- PK: Frank egy kedves ember volt, és a korai halála hatalmas sokként ért. Párizsban hallottam a hírt - ahol akkoriban éltem -, Joni Sackett-től, akinél akkortájt ott vendégeskedett New York-ban Barbara Frost, Frank ex-neje. Érdekes időket töltöttem Frank-kel, és az őt körülvevő zenészekkel, de a legkedvesebb emlékem talán a ’Grand Union’ (Frank Tovey 1991-es albuma (a szerk.)) felvételeihez kötődik, melyre Cornwall vadonjában került sor, egy csodálatos, eldugott stúdióban, mely a Sawmills nevet viseli.
- 2003-ban Digital Intervention név alatt megjelentettél egy experimentális CD-t, a ’Capture’-t. Erre a megjelenésre becsatlakozott hozzád a francia énekesnő, Olivia Louvel, és a ’Coma Idyllique’ című tracken Alan Wilder is közreműködött. Vannak terveid arra nézve, hogy folytasd a Parallel Series munkákat?
- PK: A Parallel Series egy ambiciózus koncept munka volt, mely valószínűleg nem ismétlődik meg újból. Olivia a saját dolgait producereli - én csak mixelem a dalokat. Adtunk egy koncertet pár hónappal ezelőtt Digital Intervention néven, egy hajón Strasbourg csatornáin, ami jó móka volt, és persze mindig ott van az esélye annak, hogy felveszünk még együtt anyagokat.
- Valahol olvastam, hogy te és Alan „sziámi ikrek” lennétek, a hosszú ideje meglévő munkakapcsolatotok apropóján, és amiatt is, hogy érzitek egymás vágyait, amikor közösen zenéltek. Illik rátok ez a leírás?
- PK: Más és más funkciót töltünk be: Alan a zenész, és a szervező, én pedig teret adok a hangzásnak, és különös figyelmet szánok a hangnak. Jól érzem magam ebben a szerepben, mert szeretem manipulálni a már meglévő hangzást, és nem igazán vagyok érdekelt a harmóniákkal / melódiákkal kapcsolatos területen.
- Végül, mik a terveid a Recoil turnét követő időszakra?
- PK: Új lakásba költözöm, közel a tengerhez Sussex-ben, befejezem az új kis stúdiómat, és remélhetőleg krikett, és a dél-afrikai VB nézésével töltöm a nyarat. A kis dolgok okozzák a legnagyobb örömöt.
Paul Kendall mellett Douglas McCarthy (Nitzer Ebb) is színpadra lép az április 16-i Recoil-ünnepen, melyet hazai DJ-k produkciói tesznek még színesebbé.
