Az együttes második kislemezgyűjteményét beharangozó kislemez. A producer továbbra is Tim Simenon, így a dal nem okoz meglepetést: akár az Ultrán is szerepelhetett volna az Only When I Lose Myself. Szépséges, ködös ballada, gyönyörű szövegekkel. A B oldalon egy csodálatos, gitárral kísért keringő (Surrender), valamint egy, a Painkiller nyomdokain haladó táncos, instrumentális dal (Headstar) hallható. Váratlanul jól sikerült mixek. Szürrealista videoklip, és némi meglepetésre viszonylag nagy siker.
Nekem meg a Little 15-gel tartozik össze, naná, hogy a 86-98 miatt. Még mindig a legszebb Depeche pillanaimhoz tartozik a már számtalanszor átélt Only When I Lose Myself- Little 15 - Everything Counts hármas féle “megtisztulás”.
Én is szeretem a klipjét, olyan érdekes…
Csodálatos ez a dal, teljesen magával ragad, megszűnik minden csak a hangok számítanak.
Még az a szerencse, hogy sok-sok ilyen számuk van.
lehet h tényleg van vmi hasonlóság hm, a Freelove-ot pont most néztem a One night-on fantasztikus, az egy olyan szám, ami koncerten sokkal-sokkal jobb mint CD-n
Az OWILM és a Freelove (főleg a koncert változat, h!) vhogy összefonódik számomra…
Nem tom mivel magyarázni a kapcsolatot, csak úgy mégis…
Talán a két videoklip képi világa hozza őket össze…
Eszméletlen jó szám!!! az örök kedvenceim között marad, soha nem tudom megunni… ohhhh, most is vagy tizedjére hallgatom Dave hangja ebben a számban annyira kellemes, “bársonyos bariton”! (najó, melyikben nem az??! )