KAROLIN MAJMA
Karolin tudja, milyen törékenyek vagyunk,
Reménységünk a hitünk,
A csillagok felé nézünk.
Karolin majma újra sír,
Nincs elégedettség
Karolint követve.
Karolin bőrén keresztül folyik,
Ígérete édessége,
Megbocsátása és mindene.
Karolin majmának fülei búgnak,
Démon által hajtva,
Karolin könnyein át.
Karolin jeget érez ereiben,
Az órákat, perceket,
A napokat számlálja.
Karolin azt mondta, hogy az álmai sosem érnek véget,
Sem Karolin majmának,
Sem Karolin barátainak.
A fakulás jobb, mint a kudarc,
A bukás jobb, mint az érzés,
A befordulás jobb, mint a vereség,
A javítás jobb, mint a gyógyítás,
Néha.
Karolin majma a hátát karmolja,
Hidegebb, mint a tél,
Sötétebb, mint a fekete.
Karolin majma újra éhes,
Ollóval fut
Millió tűn, millió szúráson át.
Karolin majma ott él, ahol Karolin fekszik,
Alszik, mint egy tolvaj,
Átlopva a napokat.
Karolin majma mindenből viccet csinál,
Káoszt és rombolást hagy maga után,
Karolint zsarolva.
Karolin tudja, milyen törékenyek vagyunk,
Reménységünk a hitünk,
A csillagok felé nézünk.
Karolin majma újra sír,
Nincs elégedettség
Karolint követve.
A fakulás jobb, mint a kudarc,
A bukás jobb, mint az érzés,
A befordulás jobb, mint vereség,
A javítás jobb, mint gyógyítás,
Néha.
|